Ebédek

Most következzenek az ebédek. Ezek a főétkezéseim, elvileg ilyenkor fogyasztom a legtöbbet.
Nem spóroltam sem a krumplival, sem az olívaolajjal.

Van közte hal, csirke, és édeskömény, krumplifőzelék.

Az egyetlen hiba az étkezésben a nem fotózott nassolás volt, vagy volt amiből kétszer szedtem... vagy háromszor (?)

Reggelik és vacsorák

Utóbbi napok elfoglaltsága miatt se fotó, se írás. A nagy elhatározás eredménye eddig csak az, hogy van egy rakás fényképem, de a térfogatomban nem érzékelek változást.
A mérlegre sem álltam még rá, stagnálást érzek.
Elhatároztam, hogy magam mellé fordítom az eseményeket és úgy fogom fel, hogy legalább látom mi az ami nem vezet eredményre.

A kenyér minden esetben fehér kenyér volt. Itt Szlovéniában elég nagy kenyérkultusz van, de érdekes módon főleg a fehér kenyérből van nagy választék és a barna kenyerek is elég könnyedek.
A felvágottak.. le a kalappal, nagyon jókat lehet kapni, amikben nem nagyon van adalékanyag és nincsenek túlsózva sem.
A vaj, na igen az a gyengém, de mentségemre most margarint használtam.

Nem minden kis-étkezésről készült fotó, mert lényegében ugyanezek kerültek az asztalra kis variálással. Tehát jöjjenek a reggelik és vacsorák.

Pancsernap

Általában jó érzékkel főzök, szinte soha nem tévesztem el az arányokat és ha mégis, jól jövök ki belőle. Ma viszont biztos, hogy rontás volt rajtam.
A menü cukkinikrém leves és túrógombóc, ez utóbbi szigorúan édesítővel.
Ez kb. a 10. cukkinikrém levesem és megint csak azt kell mondanom, hogy nem az igazi. Persze megeszem, mert nem vészes, de bármilyen receptet csinálok, akárhogy kombinálom nem jön be. Felmerült bennem, hogy esetleg nem szeretem a cukkinit... de hát ép eszű ember az ilyen? Természetesen nem csak az ízzel, de az állaggal sem voltam elégedett, mert ezt anyukám szavaival éve "szarrá" kellett volna főzni, hogy jó krémes legyen, de azt meg nem akartam, hogy a nagy nehezen túlélő vitaminokat is végleg likvidáljam, így nem főztem szarrá. Azt már meg sem említem, hogy ez sem a fotogén ételek egyike, mondhatni inkább csak belső értékei vannak :)

Miután túltettem magam a levesen és feldobódtam, hogy na sebaj, majd a túrógombóc... Ami következett az életem legnagyobb kudarcai közé tartozik, nem is tudom, hogy az elbaltázott stollenen kívül szúrtam-e el így valamit. Egy általam nagyon megbízhatónak és nagyon jó oldalnak tartott helyről választottam a receptet. Természetesen én mindig módosítok picit a recepten és most is így tettem, de nem ez okozta a katasztrófát, hanem a tojás. Habbá kellett volna verni, de lévén nincs habverőm botmixerrel próbálkoztam. Természetesen nem ment, de gondoltam sebaj, az egyik receptnél írta valaki, hogy ha egy kis sütőport teszünk a tésztába, akkor jó lesz. Hát iszonyat lett. Egy folyós massza, amiből nem hogy gombócokat nem lehetett csinálni, de a kanálból is kifolyt. Ekkor még mindig nem keseredtem, mert a szakácsnőknek mindig vannak ilyen esetre mindenféle problémaelhárítós trükkjeik. Gondoltam egy kis liszt - mert valaki azt is tesz bele - majd megkeményíti az én masszámat. A keményítéssel nem is volt baj, de ahogy a forrásba lévő vízbe kerültek a gombócok, apró kis foszlányokká váltak és had nem mondjam ki milyen állagú lett, mikor kiszedtem. Maradjunk annyiban, hogy nyúlós. Ekkor már éreztem, hogy ez nem az én napom, de még mindig nem adtam fel, tettem még bele lisztet és a maradék búzadarát is beleszórtam. Az eredmény ugyanaz, bár már nagyobb nyúlós darabokat kaptam. Ekkor már kétségbe estem és eszembe jutott, hogy eljött a pillanat az ominózus stollen után, hogy ez a tészta is a kukában végzi. Ekkor az esélytelenek nyugalmával próbából még beleöntöttem egy vagon zsemlemorzsát, hátha az végre felissza a nedvességet és megkeményíti az én gombócaim szívét. Láss csodát a gombócok egyben maradtam és a pirított zsemlemorzsától csodás színt kaptak a végére. Nos az íze... arról most ne beszéljünk. Étkezésenként fél liter tejföllel fel sem tűnik, hogy a túró íze már elveszett valahol a lisztben.

A menü nem volt sikeres, de a diétának nagyjából (a a vagon lisztet leszámítva) megfelelt és bizonyítékul álljanak itt a képek.

Jaaaa... és a konyha állapotáról külön blogot nyithatnék most.

Sóska

No comment

(Azaz csak halkan megsúgom, hogy alul egy kis krumpli van, de ez annak az eredménye, hogy még ekkor sem tudtam, hogy ez is közzé tétetik a mai napon.)

Halat minden héten többször

Sült halfilé, krumplipürével és 'francoska' salátával

A halat kevés fokhagymás olívaolajban kell kisütni, ízlés szerint kerülhet rá pici kakukkfű, de nélküle is nagyon finom. Magyar szokás mindent agyonfűszerezni, érdemes kicsit lejönni róla és kiélvezni az ízeket. Az olivaolaj minősége nagyon fontos, bevallom nem tudom hol lehet otthon jó olívaolajat venni, de ha rossz, akkor azzal el lehet rontani az egészet.

Ja és bocsánat a petrezselymet még akkor vágtam hozzá, amikor még nem tudtam, hogy le fogom fotózni. (Hirtelen ötlet volt :))
Kis csúszással ez a tegnapi ebéd, azaz 2010. március 2.

Nutella

Úgy döntöttem ez nem mehet így tovább. Az elmúlt évben ugyan foghattam egészségügyi problémára, de most már nem foghatom azt a mérhetetlen mennyiségű plusz kilót, amit felszedtem.

Nem vagyok sem modell, sem tinilány, nem görcsölök a súlyomon és nem érzem magam emiatt csúnyának, vagy szalonképtelennek. Nem köti le a gondolataimat nap mint nap semmiféle diéta és még csak irigykedni sem tudok arra, akinek az én véleményem szerint nincs feleslege.
Egyszerűen csak nem érzem magam így jól a bőrömben. Nehézkesebb a mozgás, az ember hamar kifárad és a régen kedvelt sportokat sem tudja űzni, mert az már balesetveszélyesnek számít. Nem jönnek rám a régi nadrágok, a kis passzentos pulcsikból meg kilóg a hasam - röhejesen mutat. A másik szempont, hogy nem egészséges túlsúllyal élni és az elmúlt időszakban egy jó kis leckét kaptam az egészség fontosságáról.

Világ életemben imádtam enni, már gyerekként sem volt ebben probléma, de olyan 12 éves korom körül szinte szenvedélyemmé vált. Valószínű ez valami feszültséglevezetős pótcselekvés lehetett, vagy legalábbis annak indult. Mindegy mire fogjuk, a lényeg a lényeg, rászoktam a nagy evészetekre. 15 éves korom körül sikerült magam korlátok közé szorítani és szép odafigyeléssel a normál súlyhatáron belül maradni.
Nem mondom voltak kilengések egy-egy, de ezek szerencsére nem befolyásolták a végeredményt, vagy ha kicsit meg is szaladtam, hát pár hét, hónap alatt visszaállt a régi rend... egészen mostanáig.
Lehet, hogy tényleg a korom miatt? 34 éves vagyok, igen már talán lassulhatott az anyagcserém is, de mindenképpen szerepet játszhatott, hogy egy évig egy gyomorproblémával voltam kénytelen élni, minek következtében, mint az újszülött csecsemő 3 óránként ettem valamit. Eleinte diétás dolgokat, de eljött a pillanat, amikor nem figyeltem erre és lett egy nagy szerelmem. A nutella.

Kapcsolatunk nem most kezdődött, máskor is találkoztunk, de a könnyed csevejen és felszínes szórakozáson kívül soha nem történt semmi. Nem tudom mikor történhetett, mi került a levegőbe, de egy szokásos találkozás alkalmával valami megváltozott. Kapcsolatunk egyre elmélyültebb lett és egyre jobban ragaszkodni kezdtem, a végén már szinte naponta találkoztunk.
Mondanom sem kell, hogy újdonsült szenvedélyemnek meglett az ára.
Azt hiszem most következik a száraz adatszolgáltatás... mintha a fogamat húznák...

Kor: 34 év
Nem: nő
Magasság: 166 cm
Súly: 78 kg
(pokoli döbbenet, mert én 75 kg-ra tippeltem)

Tudom tudom, nem olyan eszeveszett vészes, de ez relatív, mert ha már ennyi kilósan is szuszogok cipőfűző-bekötözés közben, akkor ez felér egy kilencvenessel.

Néhány szó a taktikáról. Semmiféle nagyon extra és divatos diétát nem vállalok be, leginkább egy dietetikus által is bólintással jóváhagyott vegyes táplálkozásra törekszem. Minden alkalommal-már ha sikerül-lefotózom az ebédemet és ha érdemesnek találom, akkor a receptjét is közzé teszem. Bár ahogy a különböző fogyis és egyéb gasztroblogokat elnézve erre nem igen lesz szükség. A fotózásnak fontos szerepet szánok egyébként, mert ezzel tudom igazolni magam előtt az adagokat. Már csak a repetáról kell leállni, de ígérem ha bűnözöm, ő is kap egy exponálást.

Előre megjegyzem, hogy ugyan törekszem, hogy a fotók egy esztétikai minimumot elérjenek, de tuti becsúszik majd pár eccerű... (Próbált már valaki sóskafőzeléket szép gusztusosra fotózni?)

Mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy jelenleg Szlovéniában élek a tengerparton, ami befolyásolni fogja az ételek összeállítását, sőt törekszem arra, hogy a helyben termesztett már ismert és kevésbé ismert zöldségeket és a helyben halászott tengeri herkentyűket használjam fel.

A későbbiekben tudományos alapon is megpróbálom majd megközelíteni a diétámat, de egyelőre kezdetnek ez is elég.